Torma Dávid
Photography     
Példa cím
**    PORTFÓLIÓ    **    GLAMOUR   **    BUSINESS    **

Ez életem első blog bejegyzése, amit elsősorban azért írok, hogy akik megtisztelnek a bizalmukkal és engem bíznak meg egy róluk készült fotósorozat elkészítésével, belelássanak picit az életembe, a hétköznapjaimba és kapjanak egy képet arról ki is vagyok, mit miért csinálok és ki néz vissza rájuk egy lencsén keresztül.
Ez nem egy kifejezett szakmai önéletrajz, inkább csak egy szösszenet (rólam és arról, hogyan dolgozom).


Én is vidékről érkeztem, mint a budapestiek egy jó része. Sokáig nem tudtam mit is fogok kezdeni magammal, így szemezgettem a lehetőségekből. Belekóstoltam sportokba, művészeti ágakba, dolgoztam beszerzőként, oktatóként, tizenévesen gyári munkásként és segédmunkásként is. :)

Több OKJ-s képzést kezdtem el mint bárki akit ismerek és szinte mind ott is hagytam egy év után  akár csak a műszaki egyetemet. Persze ahogy teltek az évek, úgy szűkült az érdeklődési köröm a grafika, a 3D-s tervezés, majd a fotózás felé és végül itt is állapodtam meg. Úgy gondolom, hogy nem születtem óriási tehetséggel, hosszú évek alatt tanultam meg mindent, sokat bakiztam, sokszor csalódtam és voltam nagyon közel ahhoz, hogy ezt is mint mindent, abbahagyjam. Mostanra hálás vagyok a sorsnak, hogy nem így lett.
El kell, hogy mondjam megvannak ennek a szakmának is (mint az összes többinek is) a hátrányai. Sokféleképpen lehet elképzelni egy fényképész életét. Vannak akik egy nagy kalandot látnak benne rengeteg utazással,. A szüleim meggyőződése, hogy egy művész vagyok, franci sapkában, egy old school fényképezőgéppel és csak az a dolgom, hogy művészi képeket készítsek és a fotókon adjam át a gondolataim. A barátaim szentül hiszik, hogy csak topmodellekkel foglalkozom és az enyém a világ legcsajozósabb munkája. Természetesen az ember párkapcsolatát is meg tudja bonyolítani ez a munka, nem könnyű bizalmat szerezni úgy, hogy az ember gyakran dolgozik gyönyörű lányokkal. Itt hozzá kell, hogy tegyem, az évek alatt amióta fotózom, Soha nem próbálkoztam egyetlen modellemnél sem a  fotózás alatt(nem tartom etikusnak, emellett nem kockáztatom meg, hogy emiatt bármilyen negatív kritika is érhessen). Nem mondom, hogy nem fotóztam olyat aki tetszett, a fotózás után napokkal, hetekkel később eddig összesen 2 lányt hívtam el, hogy találkozzunk (nem úgy, mint fotós és modell), a sors iróniája, hogy mindkétszer nemlegest választ kaptam:)

Valójában ez az egész számomra teljesen másról szól, mint azt sokan gondolják. Imádom az embereket és jó érzés mindig új emberekkel találkozni. Sok olyan emberrel találkoztam aki egyszerűen nem hitt magában, csak azért, mert nem érezte magát sem különlegesnek, sem szépnek. Egyszerűen jó érzés látni, hogy 1-1 személy a fotózás után nagyobb önbizalommal megy el, mint ahogy hozzám érkezett.Egyszer egy  számomra nagyon inspiráló fotós azt mondta, az a jó fotós aki a fotózás pillanatában képes úgy nézni a témára, legyen az egy ház, kutya, férfi vagy nő, mintha a "szerelme" lenne.
Én így is teszek, bár főleg emberábrázolással foglalkozom, ami könnyíti a helyzetemet, még nem volt olyan valaki akit fotóztam volna és ne találtam volna benne valami szépet, különlegeset. Nem csalok, nem akarok szebbet mutatni a valóságnál, csupán az előnyös dolgokat próbálom kiemelni. Minden fotóm retusálva van, ezt aki ismeri a képeim valószínűleg tudja is, de nem azért mert mindenkit hibátlanná akarok tenni, (hisz a hibáink, a karakterünk miatt vagyunk akik vagyunk) hanem azért, hogy akit a képen látok olyan legyen, mint akit én láttam a fotózás pillanatában, hogy kiemeljem azt, mit igazán különlegessé teszi.
 Van egy idézet amit nagyon szeretek:

"A fénykép hatalma abban rejlik, hogy lehetővé teszi olyan pillanatok tüzetes vizsgálatát, melyeket az idő sodra egyébként rögtön elmosna."

/SUSAN SONTAG/

Ez az idézet tökéletesen rámutat arra, miért is van szükség utómunkára. A másodperc egy töredékét akár órákig is vizslathatom akár tízszeres nagyításban, ilyenkor minden egyenetlenség, folt, hiba előtérbe kerül, amit egy beszélgetés során sosem vennénk észre, az utómunkával azt próbálom elérni, hogy az emberek olyanok legyenek a képen, mit akkor amikor beszélgettünk.


Ha idáig eljutottál, az azt jelenti, már tudsz rólam ezt-azt és ha együtt dolgozunk már nem leszünk teljesen idegenek! :)

A jövőben még tervezek jó pár valamivel kisebb lélegzetvételű irományt megosztani amiben leírom a fényképezéssel kapcsolatos tapasztalataimat, történeteimet, egy-egy fotózáson hallott inspiráló élettörténetet.

Hamarosan jelentkezem!

David